Szerető lélek

Végre jutott egy kis ideje magára. Ilyenkor szokott “wellnesselni”: egy kád habos víz, arcmaszk, pihenés. Elgondolkodott, hova is jutott. Kerek születésnapot ünnepel idén, így akaratlanul is számot vetett az eddigi életével. A rokonok, nagyszülők életkorát elnézve, ha minden rendben megy, akkor nagyjából félúton van. Azt mondják, hogy az ötven az új negyven. Ő még a… Tovább »

Úgy várta a telefonos konzultációt, mint tinilány az első randit. Pedig tudta, hogy biztosan lesz nehéz része is. Nagyon büszke volt magára. Végre látta, hogy mennyi mindent elért, látta, hogy van eredménye a befektetett munkájának, még ha nem is kapott annyi visszajelzést, mint amennyit szeretett volna. Illetve nem onnan, ahonnan várta. De ettől függetlenül is… Tovább »

Ült az ablak előtt kezében kedvenc bögréjével, amiben kávé illatozott. De nem látott és nem érzett semmit. Gondolatban valahol nagyon messze járt. Pár nappal korábban meglegyintette a halál , ezt azonban csak most fogta fel. Végig magánál volt, míg a mentősök ellátták. Nem gondolta, hogy bármi komoly gond lehetne, hiszen korábban is volt már rosszul…. Tovább »

A vonaton menetiránynak háttal ülök és nézem az elhaladó tájat. Épületek, járművek, egy folyó felette híddal, erdők, mezők egyvelege szalad el a szemem előtt és veszik a távolba. Mennyi mindent hagytam már magam mögött: helyek, kapcsolatok, emberek. Mindegyikük adott valamit: volt, aki önállóságra tanított; volt, aki arra, hogy csak magamban bízhatok. De olyan is akadt,… Tovább »

Angyal vörösben               A férfi magányosan ült a padon és csak várt. Mint az eltelt egy évben minden vasárnap délután. Amikor az őszi lenyugvó nap sugarai eltűntek a park fái mögött, nagyot sóhajtva felállt és elindult haza. Oda, ahol senki nem várta, ahol minden üres volt: a hűtő, a kamra. Akárcsak az ő szíve…. Tovább »

Valami elszakadt, valami átszakadt, lelkemben egy gát már nem tartja vissza az álmokat. Lélektől lélekig érnek a szálak,kik egymásnak fontosak, végül rátalálnakújra a kapocsra, az éltető erőre,a szeretet-láncra, mely lángjuk védő őre.Hisz enélkül nincs valódi élet,enélkül az ember mindig csak eltéved.Elveszti az irányt, a világító csillagot,mely az élet tengerén utat mutathatott.   Vannak emberek, akiknek találkozniuk… Tovább »

Érezted már rendkívül elveszettnek magadat csak azért, mert máshogy gondolkodtál, mit a körülötted élők többsége? Tudod, amikor azt érzed, hogy valami nagy baj van veled. Valahogy nem férsz bele abba a dobozba, amiben a többiek olyan jól érzik magukat. És minden egyes megnyilvánulásod után furcsa szemekkel néznek rád. Ezért aztán egy idő után meg sem… Tovább »

Ül a gép előtt, és csak nézi a monitort. Írnia kellene, de nem jönnek a szavak. Feláll, önt magának egy kávét, pedig tudja, hogy nem kellene. Megint nem fog tudni aludni. Pedig lehet, hogy akkor minden sokkal könnyebb lenne. Az ablakhoz megy. Mivel kevés fény szűrődik be az utcáról, látja a csillagokat. Szereti nézni őket…. Tovább »

– Emlékszel még, amikor a „másik félről” beszélgettünk? – Igen. – Mesélj még róla! – Mit szeretnél tudni? – Milyen érzés szeretni valakit? – Nagyon jó és nagyon rossz. – ??? – Jó, mert úgy érzed, repül veled a világ és minden sikerül, és rossz, mert néha nagyon tud fájni. – De miért? – Azért,… Tovább »

Ezek a gondolatok már régóta érlelődnek bennem, mert sokan már január végén tavaszt hívogattak, miközben még általános iskolában megtanultuk, hogy a téli hónapok: december, január, február. Igen, a február is. Jó esetben ennek a hónapnak a végén bújik elő a hóvirág, aztán lassan a tőzike és a nárcisz is nyitogatják szirmaikat. De addig még várni… Tovább »