1.0Szerető lélekhttps://szeretolelek.cafeblog.huSzabó Eszterhttps://szeretolelek.cafeblog.hu/author/szabo-e81gmail-com/<p>Ránézett a naptárra: május 19-e, Ivó napja. Amióta az eszét tudta, ezen a napon mindig felköszöntötték az apjukat. Ennek is külön története volt. Akkoriban még Magyarországon nem ünnepelték az apákat, amit az ő édesapja igencsak nehezményezett. Jogosan. Így aztán amikor ő még csak pocakban volt, nem csak anyák napja volt náluk, hanem Ivó napját a szülei közösen kinevezték apák napjának. Családi hagyományt teremtettek.</p> <p>Végiggondolta, mennyi mindent is kapott tőle az eltelt évek alatt. Eszébe jutott a sok lelkifröccs; a szerszámok, amiket megtanult használni lány létére; a vélemények, amik ugyan sokszor csak utólag kerültek elmondásra, de mindig okult belőlük. Még ha ezt néha nehéz is volt bevallani.</p> <p>Tudta, hogy bármikor kérhet segítséget. Ha apa tud segíteni, biztosan meg is fogja tenni. Csak kérni kell. Mert ezt kőkeményen megtanulta: apja nem gondolatolvasó. Sokáig abban sem volt biztos, hogy szereti-e, büszke-e rá.Évekig azt érezte, hogy soha nem fog tudni megfelelni az elvárásainak. Aztán, ahogy lassan elkezdett felnőni, észrevette a nézéseket, a szemek sarkában megbújó mosolyt, összevillanó tekinteteikből a büszkeséget, és rájött, hogy mindig is szerette. A maga módján, de nagyon és soha el nem múlóan.</p> <p>Amit tőle tanult, nem csak a hétköznapokban, de a munkájában is nagy segítség volt. Két fontos dolog, ami a mai napi meghatározza a viselkedését: a "lépj ki önmagadból" és a "nézd meg más szemszögből".<br />Az első abban segített, hogy képes legyen sok mindent higgadtabban hideg fejjel végiggondolni, mert a kilépéssel "otthagyta" az érzéseit is. A több szemszögből megvizsgált dolgok pedig számtalan meg egy megoldhatatlannak tűnő helyzetben kisegítették. Akár arról volt szó, hogy a másik nézőpontját is vegye figyelembe, akár arról, hogy egy adott problémát új nézőpontba helyezve hirtelen képes legyen megtalálni a lehetséges problémát. Vagy segítsen másnak, hogy képes legyen erre. És arra is rájött, hogy a kettő mennyire nem független egymástól.</p> <p>Az utolsó otthoni ebédre gondolva eszébe jutott, hogy gyerekként ő is ugyanúgy ült félig a pad támláján, félig pedig apja hátán, mint ahogy a lánya csinálta a saját apjával. A férfival, aki sok szempontból teljesen más, mint az apja, mégis nagyon sok mindenben hasonlítanak. Hálás volt azért, hogy életének első két legfontosabb férfija ilyen jól megérti egymást, és tudta, hogy a harmadik generációs kis pasi, a fia, ugyanilyen jól érzi magát velük. "Szép kis triumvirátus" - mosolyodott el.</p> <p>Ezzel a huncut mosollyal vette a kezébe a telefonját, és megírta az sms-t tudván, hogy még aznap úgyis találkoznak: "Boldog Apák napját kíván a fiatalabbik sárkány és a kis fiókák!"</p>rich