1.0Szerető lélekhttps://szeretolelek.cafeblog.huSzabó Eszterhttps://szeretolelek.cafeblog.hu/author/szabo-e81gmail-com/<p>Ül a gép előtt, és csak nézi a monitort. Írnia kellene, de nem jönnek a szavak. Feláll, önt magának egy kávét, pedig tudja, hogy nem kellene. Megint nem fog tudni aludni. Pedig lehet, hogy akkor minden sokkal könnyebb lenne.</p> <p>Az ablakhoz megy. Mivel kevés fény szűrődik be az utcáról, látja a csillagokat. Szereti nézni őket. Ilyenkor a lelke kisimul, csak figyeli a létezést. Csak van. Mindenféle elvárás, kényszer és nyomás nélkül. Szereti ezeket a perceket. Most úgy érzi, igencsak szüksége van rá. </p> <p>Kilép a teraszra. Bőrét simogatja a meleg szellő. Az ébredő, kibontakozó természet ígéretekkel teli illata megtölti tüdejét. Kedvenc foteljében ülve teljesen lecsúszik, hogy a támla megtámassza tarkóját, és gyönyörködik a Végtelenben. A Tejút tisztán kirajzolódik előtte. Eszébe jutnak azok, akik már elmentek ebből a világból. Elképzeli, ahogy lelkük a Tejúton keresztül sétálva egyesül a Mindenséggel. Sajnálja, hogy már nem találkozhat velük többet. Olyan sok mindent kellett volna még megtanulnia tőlük. Nagyszülei mosolya a csillagokon is átsejlik. Tudja, hogy mindig vele vannak. Érzi őket. Ilyenkor hálás ezért a képességéért, bár a mindennapokban számtalanszor elátkozta már, mert mások is megtalálják. De nem akar velük beszélni! Nem akar nekik segíteni! Miért pont ő? Minden ilyen alkalommal a rémület jeges páncélja veszi körül. Ami persze nemhogy eltávolítaná őket, hanem közelebb engedi. De mostanra megtanulta, hogy a Szeretet mindent legyőz. Ilyenkor csak azokra kell gondolnia, akik számára fontosak, és a Szeretet bársonyos burka megvédi mindentől. Ki tudja, talán nagyszülei is segítenek szőni ezt a burkot. </p> <p>De most csak ül, és figyeli a milliárdnyi vibráló pontot, amik ki tudja, hogy most is világítanak-e még? </p> <p>Hirtelen egy hullócsillag szeli át az eget. Tudja, hogy valamit kívánnia kellene. Talán azt, hogy végre meg tudja írni azt a cikket, amit várnak tőle. De kiürül a feje. Csak a pillanatban létezik. Állathangokra élsz figyelmes. Két nyest verekedik földöntúli hangokat hallatva. Egy pillanatra alatt máshol találja magát. Ott, ahol minden összeér. Azt sem tudja, ez vajon ő maga-e még, vagy már csak valami szellemlény. És akkor észreveszi, amit addig nem. Hogy mindenki mindenkivel kapcsolatban van. Hogy véletlenek nincsenek. Hogy minden okkal történik, minden találkozásnak története van: előzménye és következménye egyaránt. Egyszerre látja a múltat, a jelent és a jövőt. És mélységes megnyugvás önti el. Tudja, hogy minden úgy van jól, ahogy van. És ezzel a felismeréssel egyidőben hatalmasat rándul. Körülnéz. A fotelben ül a teraszon, arcát a felkelő nap sugarai fürdetik. Kávéscsészéjét kézbevéve bemegy, leül a gép elé, és megírja a cikket, amivel eddig olyan sokat küzdött.</p>rich