\u00dclt az ablak el\u0151tt kez\u00e9ben kedvenc b\u00f6gr\u00e9j\u00e9vel, amiben k\u00e1v\u00e9 illatozott. De nem l\u00e1tott \u00e9s nem \u00e9rzett semmit. Gondolatban valahol nagyon messze j\u00e1rt.<\/p>\r\n
P\u00e1r nappal kor\u00e1bban meglegyintette a hal\u00e1l , ezt azonban csak most fogta fel.
V\u00e9gig mag\u00e1n\u00e1l volt, m\u00edg a ment\u0151s\u00f6k ell\u00e1tt\u00e1k. Nem gondolta, hogy b\u00e1rmi komoly gond lehetne, hiszen kor\u00e1bban is volt m\u00e1r rosszul. B\u00e1r az utols\u00f3 rosszull\u00e9te nem volt t\u00fal r\u00e9gen, \u00e9s akkor is seg\u00edts\u00e9gre volt sz\u00fcks\u00e9ge. Ma azonban, h\u00e1rom nap eltelt\u00e9vel valami bekattant. V\u00e9giggondolva a t\u00f6rt\u00e9neteket r\u00e1j\u00f6tt, hogy gyakorlatilag nem sok kellett hozz\u00e1, hogy bek\u00f6sz\u00f6nj\u00f6n a m\u00e1sik oldalra. Arra az oldalra, ahonnan n\u00e9ha \u00e1tk\u00f6sz\u00f6ntek neki, de \u0151 m\u00e9g soha nem j\u00e1rt ott. Fiatal volt m\u00e9g ahhoz - gondolta \u0151. Vele ez \u00fagysem t\u00f6rt\u00e9nhet meg. H\u00e1t pedig de!<\/p>\r\n
Rosszul \u00e9rezte mag\u00e1t. D\u00fch\u00f6s volt, k\u00e9ts\u00e9gbeesett, bizonytalan \u00e9s f\u00e9lt. Nem a hal\u00e1lt\u00f3l, mert \u00fagy tartotta, hogy az csak egy kapu. Ink\u00e1bb att\u00f3l, hogy mi lesz a marad\u00f3kkal? Hiszen itt a k\u00e9t kicsi, akiknek m\u00e9g sz\u00fcks\u00e9g\u00fck van r\u00e1. Itt a f\u00e9rje, aki ugyan mindent t\u00f6k\u00e9letesen meg tud oldani n\u00e9lk\u00fcle is, de m\u00e9gis sokszor besz\u00e9lnek \u00e1t olyan dolgokat, amik val\u00f3j\u00e1ban mindkettej\u00fck sz\u00e1m\u00e1ra egy\u00e9rtelm\u0171ek: j\u00f3l esik \u00fajra \u00e9s \u00fajra tiszt\u00e1zni a v\u00e9lem\u00e9nyeiket. Itt vannak a sz\u00fclei, akik r\u00e1 sz\u00e1m\u00edtanak. De val\u00f3j\u00e1ban nem tudta megfogalmazni azt a k\u00f3sza rossz \u00e9rz\u00e9st, amit\u0151l gomb\u00f3c volt a tork\u00e1ban, amit\u0151l minden apr\u00f3s\u00e1g miatt ideges lett, ami gyakorlatilag meg\u00fclte a napjait az eset \u00f3ta.<\/p>\r\n
R\u00e9g\u00f3ta tudta, hogy valami nincs rendben a sz\u00edv\u00e9vel, de mivel senki nem tudott mondani r\u00e1 semmit, r\u00e1ad\u00e1sul az orvosok sem vett\u00e9k komolyan, nem foglalkozott a dologgal. N\u00e9gy h\u00f3nappal ezel\u0151tt azonban m\u00e1r nem lehetett figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyni. Akkor t\u00f6rt\u00e9nt el\u0151sz\u00f6r, hogy seg\u00edts\u00e9get kellett k\u00e9rnie. Az orvosok megvizsg\u00e1lt\u00e1k, a megold\u00e1s megvolt, csak v\u00e1rni kellett r\u00e1 egy kicsit. Mivel azonban a rosszull\u00e9tek nagyon ritk\u00e1k voltak, mindenki megnyugodott. Eg\u00e9szen h\u00e1rom nappal ezel\u0151ttig. Akkor gyakorlatilag r\u00e1tette a l\u00e1b\u00e1t a m\u00e1svil\u00e1g k\u00fcsz\u00f6b\u00e9re. Csak a ment\u0151s\u00f6knek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, hogy m\u00e9g itt van. Meg az ijedts\u00e9gnek, ami azt\u00e1n visszar\u00e1ntotta a k\u00fcsz\u00f6br\u0151l. Az\u00e9rt az nagyon r\u00e9miszt\u0151, hogy gyakorlatilag ki akart\u00e1k \u00fctni, hogy a sz\u00edve visszatal\u00e1ljon a norm\u00e1lis ritmushoz.\u00a0 V\u00e9g\u00fcl erre nem volt sz\u00fcks\u00e9g, \u00e9s a tov\u00e1bbi vizsg\u00e1latokat mosolyogva, nyugodtan viselte. Akkor ugyan kicsit elborult, amikor k\u00f6z\u00f6lt\u00e9k vele, hogy bent tarj\u00e1k megfigyel\u00e9sre, de tudta, hogy az \u0151 \u00e9rdek\u00e9ben t\u00f6rt\u00e9nik minden.\u00a0<\/p>\r\n
Hogy mennyire ijedt meg? J\u00f3l mutatja, hogy not\u00f3rius gy\u00f3gyszert-nem-szed\u0151 l\u00e9t\u00e9re kiv\u00e1ltotta \u00e9s bevette a fel\u00edrt gy\u00f3gyszert. Tudta, hogy r\u00e1 m\u00e9g sz\u00fcks\u00e9g van itt. Ugyanakkor nem tudta elhessegetni azt a gondolatot, ami sok-sok \u00e9vvel ezel\u0151tt jelent meg a fej\u00e9ben: \u0151 nem l\u00e1thatja feln\u0151ni a gyerekeit. Pedig akkor m\u00e9g tervben sem voltak. Ugyan ezt mindig igyekezett megc\u00e1folni, most azonban mindenn\u00e9l er\u0151sebben jelent meg a fej\u00e9ben. Nem mag\u00e1t f\u00e9ltette - legal\u00e1bbis ezt gondolta -, hanem a gyerekeket. De ha jobban belegondolt, k\u00e9nytelen volt elismerni, hogy ebben bizony \u0151 is k\u0151kem\u00e9nyen benne van. Hiszen l\u00e1tni akarta, hogy a kisebbik is iskol\u00e1s lesz, seg\u00edteni a nagyobbiknak, hogy k\u00e9pes legyen meg\u00e1llni a hely\u00e9t ebben a bolond elv\u00e1r\u00e1s-halmazban, amit ma iskol\u00e1nak neveznek, t\u00e1mogatni \u0151ket abban, hogy azt csin\u00e1lj\u00e1k, amit igaz\u00e1n szeretn\u00e9nek. Igen, hat\u00e1rozottan r\u00f3la is sz\u00f3lt ez az eg\u00e9sz.<\/p>\r\n
D\u00fch\u00f6s volt a szervezet\u00e9re, hogy mi\u00e9rt nem k\u00e9pes norm\u00e1lisan m\u0171k\u00f6dni. D\u00fch\u00f6s volt az orvosokra, hogy ezt mi\u00e9rt nem vett\u00e9k kor\u00e1bban komolyan. D\u00fch\u00f6s volt a vil\u00e1gra, hogy m\u00e1soknak mi\u00e9rt sokkal k\u00f6nnyebb, mik\u00f6zben az esz\u00e9vel pontosan tudta, hogy m\u00e1soknak sem k\u00f6nnyebb, csak m\u00e1shogy neh\u00e9z.<\/p>\r\n
K\u00e9ts\u00e9gbeesett, hogy mi lesz, ha megint rosszul lesz, miel\u0151tt elv\u00e9gzik a m\u0171t\u00e9tet, ami megsz\u00fcnteti a rosszull\u00e9teket. K\u00e9ts\u00e9gbeesett, hogy mi lesz akkor, ha v\u00e9letlen\u00fcl vezet\u00e9s k\u00f6zben lesz rosszul, r\u00e1ad\u00e1sul esetleg ott \u00fcl m\u00f6g\u00f6tte a k\u00e9t gyerek. K\u00e9ts\u00e9gbeesett, hogy mi lesz, ha valami nem siker\u00fcl. Mert ez is ott volt a fej\u00e9ben, mint egy lehet\u0151s\u00e9g. Persze, nem erre koncentr\u00e1lt, de a lehet\u0151s\u00e9g, ha csak tizedsz\u00e1zal\u00e9knyi es\u00e9llyel is, ott volt.\u00a0<\/p>\r\n
Bizonytalan volt, hogy vajon t\u00e9nyleg siker\u00fcl-e v\u00e9gleg megsz\u00fcntetni a kiv\u00e1lt\u00f3 okot. Bizonytalan volt, hogy vajon hogy fogja viselni az eg\u00e9szet. Hogy a csal\u00e1dja hogy fogja viselni.\u00a0<\/p>\r\n
Rengeteg k\u00e9rd\u00e9s, hom\u00e1lyos folt volt a fej\u00e9ben ezzel az eg\u00e9sszel kapcsolatban, amit senki nem tudott seg\u00edteni eloszlatni. \u00c9s ez volt a legrosszabb: \u00fagy \u00e9rezte, teljesen egyed\u00fcl van az eg\u00e9sszel szemben. Term\u00e9szetesen a csal\u00e1dja t\u00e1mogatta, ahogy tudta, de a t\u00falzott aggodalmukat terhesnek tal\u00e1lta, a t\u00falzott optimizmusuk m\u00f6g\u00f6tt pedig sokkal nagyobb f\u00e9lelmet \u00e9rzett, mint amekkora a saj\u00e1tja volt. Ezt pedig nagyon nehezen viselte. Nem \u00e9rezte mag\u00e1t betegnek, nem is akarta, hogy \u00edgy kezelj\u00e9k. De a f\u00e9lelmei s\u00f6t\u00e9t \u00e1rny\u00e9kk\u00e9nt telepedtek a mindennapjaira. Tudta, hogy meg kell besz\u00e9lnie a f\u00e9rj\u00e9vel, de egyel\u0151re nem \u00e9rzett mag\u00e1ban ehhez el\u00e9g er\u0151t. Tudta, hogy a f\u00e9rfi nehezen kezeli m\u00e1sok \u00e9rz\u00e9seit. Nagyon szerett\u00e9k egym\u00e1st, igazi t\u00e1rsak voltak. Tudta, hogy ha k\u00e9pes lesz megfogalmazni, ami a fej\u00e9ben j\u00e1r, akkor egy\u00fctt ezt is meg fogj\u00e1k oldani.\u00a0<\/p>\r\n
R\u00e1j\u00f6tt, hogy ez a \"kem\u00e9nys\u00e9g\", ami benne van, tulajdonk\u00e9ppen tanult. Meg kellett tanulnia, hogy mindennel egyed\u00fcl kell megbirk\u00f3znia, mert nincs, akire sz\u00e1m\u00edthat. Ezt m\u00e1r elkezdte fel\u00fcl\u00edrni f\u00e9rj\u00e9nek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en, de m\u00e9g mindig sok volt benne a \"majd \u00e9n, egyed\u00fcl\". Pedig m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta nincs egyed\u00fcl. R\u00e9g\u00f3ta nem kell mindent egyed\u00fcl megoldania. Tanulja ezt is, mint oly sok minden m\u00e1st.\u00a0<\/p>\r\n
Hirtelen megl\u00e1tott egy \u0151zet a lucern\u00e1sban, amerre n\u00e9zett. Az \u00e1llat \u00f3vatoss\u00e1ga, fokozott figyelme visszar\u00e1ntotta bor\u00fas gondolatai k\u00f6z\u00fcl. Belekortyolt a k\u00e1v\u00e9j\u00e1ba, \u00e9s mosolyogva n\u00e9zte, ahogy az \u0151z nyugodtan tovaballag. Tudta, hogy az \u00e9let megy tov\u00e1bb, \u00e9s minden \u00fagy lesz, ahogy lennie kell. Rajta nem fog m\u00falni semmi.<\/p>\r\n
<\/p>","type":"rich"}