\u00dcl a g\u00e9p el\u0151tt, \u00e9s csak n\u00e9zi a monitort. \u00cdrnia kellene, de nem j\u00f6nnek a szavak. Fel\u00e1ll, \u00f6nt mag\u00e1nak egy k\u00e1v\u00e9t, pedig tudja, hogy nem kellene. Megint nem fog tudni aludni. Pedig lehet, hogy akkor minden sokkal k\u00f6nnyebb lenne.<\/p>\r\n
Az ablakhoz megy. Mivel kev\u00e9s f\u00e9ny sz\u0171r\u0151dik be az utc\u00e1r\u00f3l, l\u00e1tja a csillagokat. Szereti n\u00e9zni \u0151ket. Ilyenkor a lelke kisimul, csak figyeli a l\u00e9tez\u00e9st. Csak van. Mindenf\u00e9le elv\u00e1r\u00e1s, k\u00e9nyszer \u00e9s nyom\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl. Szereti ezeket a perceket. Most \u00fagy \u00e9rzi, igencsak sz\u00fcks\u00e9ge van r\u00e1.\u00a0<\/p>\r\n
Kil\u00e9p a teraszra. B\u0151r\u00e9t simogatja a meleg szell\u0151. Az \u00e9bred\u0151, kibontakoz\u00f3 term\u00e9szet \u00edg\u00e9retekkel teli illata megt\u00f6lti t\u00fcdej\u00e9t. Kedvenc fotelj\u00e9ben \u00fclve teljesen lecs\u00faszik, hogy a t\u00e1mla megt\u00e1massza tark\u00f3j\u00e1t, \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dik a V\u00e9gtelenben. A Tej\u00fat tiszt\u00e1n kirajzol\u00f3dik el\u0151tte. Esz\u00e9be jutnak azok, akik m\u00e1r elmentek ebb\u0151l a vil\u00e1gb\u00f3l. Elk\u00e9pzeli, ahogy lelk\u00fck a Tej\u00faton kereszt\u00fcl s\u00e9t\u00e1lva egyes\u00fcl a Mindens\u00e9ggel. Sajn\u00e1lja, hogy m\u00e1r nem tal\u00e1lkozhat vel\u00fck t\u00f6bbet. Olyan sok mindent kellett volna m\u00e9g megtanulnia t\u0151l\u00fck. Nagysz\u00fclei mosolya a csillagokon is \u00e1tsejlik. Tudja, hogy mindig vele vannak. \u00c9rzi \u0151ket. Ilyenkor h\u00e1l\u00e1s ez\u00e9rt a k\u00e9pess\u00e9g\u00e9\u00e9rt, b\u00e1r a mindennapokban sz\u00e1mtalanszor el\u00e1tkozta m\u00e1r, mert m\u00e1sok is megtal\u00e1lj\u00e1k. De nem akar vel\u00fck besz\u00e9lni! Nem akar nekik seg\u00edteni! Mi\u00e9rt pont \u0151? Minden ilyen alkalommal a r\u00e9m\u00fclet jeges p\u00e1nc\u00e9lja veszi k\u00f6r\u00fcl. Ami persze nemhogy elt\u00e1vol\u00edtan\u00e1 \u0151ket, hanem k\u00f6zelebb engedi. De mostanra megtanulta, hogy a Szeretet mindent legy\u0151z. Ilyenkor csak azokra kell gondolnia, akik sz\u00e1m\u00e1ra fontosak, \u00e9s a Szeretet b\u00e1rsonyos burka megv\u00e9di mindent\u0151l. Ki tudja, tal\u00e1n nagysz\u00fclei is seg\u00edtenek sz\u0151ni ezt a burkot.\u00a0<\/p>\r\n
De most csak \u00fcl, \u00e9s figyeli a milli\u00e1rdnyi vibr\u00e1l\u00f3 pontot, amik ki tudja, hogy most is vil\u00e1g\u00edtanak-e m\u00e9g?\u00a0<\/p>\r\n
Hirtelen egy hull\u00f3csillag szeli \u00e1t az eget. Tudja, hogy valamit k\u00edv\u00e1nnia kellene. Tal\u00e1n azt, hogy v\u00e9gre meg tudja \u00edrni azt a cikket, amit v\u00e1rnak t\u0151le. De ki\u00fcr\u00fcl a feje. Csak a pillanatban l\u00e9tezik. \u00c1llathangokra \u00e9lsz figyelmes. K\u00e9t nyest verekedik f\u00f6ld\u00f6nt\u00fali hangokat hallatva. Egy pillanatra alatt m\u00e1shol tal\u00e1lja mag\u00e1t. Ott, ahol minden \u00f6ssze\u00e9r. Azt sem tudja, ez vajon \u0151 maga-e m\u00e9g, vagy m\u00e1r csak valami szelleml\u00e9ny. \u00c9s akkor \u00e9szreveszi, amit addig nem. Hogy mindenki mindenkivel kapcsolatban van. Hogy v\u00e9letlenek nincsenek. Hogy minden okkal t\u00f6rt\u00e9nik, minden tal\u00e1lkoz\u00e1snak t\u00f6rt\u00e9nete van: el\u0151zm\u00e9nye \u00e9s k\u00f6vetkezm\u00e9nye egyar\u00e1nt. Egyszerre l\u00e1tja a m\u00faltat, a jelent \u00e9s a j\u00f6v\u0151t. \u00c9s m\u00e9lys\u00e9ges megnyugv\u00e1s \u00f6nti el. Tudja, hogy minden \u00fagy van j\u00f3l, ahogy van. \u00c9s ezzel a felismer\u00e9ssel egyid\u0151ben hatalmasat r\u00e1ndul. K\u00f6r\u00fcln\u00e9z. A fotelben \u00fcl a teraszon, arc\u00e1t a felkel\u0151 nap sugarai f\u00fcrdetik. K\u00e1v\u00e9scs\u00e9sz\u00e9j\u00e9t k\u00e9zbev\u00e9ve bemegy, le\u00fcl a g\u00e9p el\u00e9, \u00e9s meg\u00edrja a cikket, amivel eddig olyan sokat k\u00fczd\u00f6tt.<\/p>","type":"rich"}