Soha nem hitte volna, hogy ennyire neh\u00e9z lesz. Hogy ilyen lassan fognak menni a napok, peregni a m\u00e1sodpercek.\u00a0<\/p>\r\n
M\u00e1sf\u00e9l \u00e9vvel ezel\u0151tt kezd\u0151d\u00f6tt. Tudta, hogy valami \u00faj, valami sokkal jobb \u00e9rdek\u00e9ben kell \u00e1ldozatot hoznia. Csak azt nem tudta, hogy ennyire el fog h\u00faz\u00f3dni. Sok \u00edg\u00e9retet kaptak, hogy majd ekkorra, azt\u00e1n akkorra elk\u00e9sz\u00fclnek. De minduntalan csal\u00f3dnia kellett. Most, amikor lassan t\u00e9nyleg befordulnak a c\u00e9legyenesbe, minden val\u00f3szer\u0171tlen\u00fcl lelassult. Szinte csak a t\u00fal\u00e9l\u00e9sre j\u00e1tszik.\u00a0<\/p>\r\n
M\u00e1sf\u00e9l \u00e9vvel ezel\u0151tt feladta a nehezen kiharcolt \u00f6n\u00e1ll\u00f3s\u00e1g\u00e1t, a kialakult rutinjait az\u00e9rt, hogy min\u00e9l el\u0151bb \u00fajra kialak\u00edthassa \u0151ket. Hogy mi\u00e9rt \u00fajra? Mert kistestv\u00e9r, saj\u00e1t h\u00e1z a lak\u00e1s ut\u00e1n, lelassult \u00e9let - ezek mind \u00fajdons\u00e1gok voltak sz\u00e1m\u00e1ra. A rutinok felad\u00e1sa musz\u00e1j volt, hiszen alkalmazkodniuk kellett az id\u0151sebb gener\u00e1ci\u00f3hoz. De \u00fagy gondolt\u00e1k, hogy ez nem lesz neh\u00e9z. Val\u00f3ban, egyik\u00fcknek nem is volt az, hiszen alig volt otthon: vagy a munkahely\u00e9n vagy a leend\u0151 h\u00e1zukn\u00e1l dolgozott. De a m\u00e1sik folyamatosan szembes\u00fclt azzal, hogy mennyi minden van, amit \u0151 m\u00e1sk\u00e9nt csin\u00e1lna. Nagyon m\u00e1sk\u00e9nt. Ezek k\u00f6z\u00f6tt voltak olyanok, amik nem zavartak t\u00fal sok vizet , de volt olyan is, ami eg\u00e9szen h\u00fasbav\u00e1g\u00f3 volt. De nem sz\u00f3lt, nem sz\u00f3lhatott, hiszen neki most \"\u00fari dolga van, semmit nem kell csin\u00e1lnia\". Val\u00f3ban, k\u00edv\u00fclr\u0151l \u00edgy is t\u0171nt. Csak \u0151 \u00e9rezte azt, hogy hi\u00e1ba lenne esetleg sokkal nehezebb dolga egyed\u00fcl, m\u00e9gis t\u00f6bbre jutna. Voltak helyzetek, amik komoly probl\u00e9m\u00e1t okoztak sz\u00e1m\u00e1ra, de ink\u00e1bb nem sz\u00f3lt, nehogy a fej\u00e9re olvass\u00e1k, hogy fiatal \u00e9s szemtelen, \u00e9s ne akarjon mindent jobban tudni. Pedig sok mindenben neki lett volna igaza. Sajnos t\u00f6bb alkalommal is robbant a bomba, aminek az lett a k\u00f6vetkezm\u00e9nye, hogy legsz\u00edvesebben messzire ment volna a kicsikkel egy\u00fctt, ahol a saj\u00e1t szab\u00e1lyaik norm\u00e1lisan m\u0171k\u00f6dhetnek. De nem tehette meg. Hossz\u00faspulni bef\u0171z, \u00e9s nyel.<\/p>\r\n
K\u00f6zben sz\u00e9pen lassan alakultak a h\u00e1zn\u00e1l is a dolgok, kezdett form\u00e1ja lenni. Igen \u00e1m, de ahogy kezdett a sz\u00e9tvert \u00e9p\u00fclet \"emberi form\u00e1t\" \u00f6lteni, \u00fagy v\u00e1lt \u0151 is egyre t\u00fcrelmetlenebb\u00e9. Sajnos kor\u00e1bban sem a nyugalm\u00e1r\u00f3l volt h\u00edres, amir\u0151l tudta is, hogy komoly hi\u00e1nyoss\u00e1ga, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lt ellene tenni, t\u00f6bb-kevesebb sikerrel. Most azonban k\u00e9t k\u00e9zzel hajtotta volna az id\u0151 kerek\u00e9t, mik\u00f6zben tudta, hogy minden \u00fagy t\u00f6rt\u00e9nik, ahogy t\u00f6rt\u00e9nnie kell. De m\u00e1r nagyon rosszul viselte, hogy a sz\u00edv\u00e9nek legkedvesebbek mennyit szenvednek. Mert ak\u00e1rki ak\u00e1rmit mond, ez a fene nagy k\u00e9nyelem igen nagy \u00e1ldozatokkal j\u00e1rt. Puszta j\u00f3sz\u00e1nd\u00e9kb\u00f3l sz\u00e9tzil\u00e1lt\u00e1k az \u00e9let\u00fcket: a kor\u00e1bban j\u00f3l bev\u00e1lt szok\u00e1sok \u00e9s szab\u00e1lyok, a kialakult menetrendek felborultak, ami legjobban a kicsiken l\u00e1tszott. Csak az biztatta, hogy ha n\u00e9ha-n\u00e9ha maguk maradtak, akkor a r\u00e9gi szab\u00e1lyok teljesen j\u00f3l m\u0171k\u00f6dtek.\u00a0<\/p>\r\n
Most ott tart, hogy minden nap csak az est\u00e9t v\u00e1rja, amikor elcsendesedik minden \u00e9s mindenki. Ilyenkor h\u00e1l\u00e1t ad, hogy ez a nap is elment, \u00e9s er\u0151t k\u00e9r, hogy b\u00edrja a k\u00f6vetkez\u0151t. \u00c9s csak hallgatja a m\u00e1sodpercmutat\u00f3 kattan\u00e1sait, amik egyre lassulni t\u0171nnek.<\/p>","type":"rich"}