Csak \u00fclt a kanap\u00e9n, \u00e9s n\u00e9zett maga el\u00e9. Az ut\u00f3bbi id\u0151ben sokat \u00fclt \u00edgy. M\u00e1r nagyon gyeng\u00e9nek \u00e9rezte mag\u00e1t \u00e9s mindent elfelejtett. F\u0151zni is. A ritk\u00e1bban l\u00e1tott csal\u00e1dtagok neveit is. M\u00e1r menne. Nagyon menne.\u00a0<\/p>\r\n
Neh\u00e9z elengedni. N\u00e9zem a l\u00e1nyait. Ha tudn\u00e1k, \u00f6r\u00f6kk\u00e9 itt tartan\u00e1k. Csak nem ebben az \u00e1llapotban. L\u00e1tj\u00e1k, hogy ez \u00edgy senkinek sem j\u00f3. De ha sz\u00f3ba ker\u00fcl, hogy b\u00e1rmikor meghalhat, ki sem merik mondani. Mintha azzal, hogy nem besz\u00e9lnek r\u00f3la, b\u00e1rmit megoldan\u00e1nak. A sz\u00edvem szakad meg \u00e9rt\u00fck, de kicsit haragszom is r\u00e1juk. Mert akaratuk ellen\u00e9re megnehez\u00edtik a dolg\u00e1t. Tudom, hogy mindenn\u00e9l jobban szeretik. Hatalmas \u0171r marad ut\u00e1na, ha elmegy. Persze, \u00e9n k\u00f6nnyen besz\u00e9lek, nem l\u00e1tom, hogyan romlik az \u00e1llapota napr\u00f3l napra. Mert sok mindent csak \u00fagy lehet \u00e9szrevenni az \u0151 eset\u00e9ben. Meg nekem \"csak\" a nagymam\u00e1m. Igaz, hogy az egyetemi \u00e9vek alatt \u0151k voltak az \"otthon\", ahova h\u00e9tv\u00e9gente hazamentem. Mellett\u00fck tanultam meg a csend erej\u00e9t, k\u00f6zt\u00fck l\u00e1ttam meg a szeretet l\u00e1thatatlan k\u00f6tel\u00e9k\u00e9t, amit az egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9vek csak egyre er\u0151sebb\u00e9 sz\u0151ttek. 55 \u00e9v, amiben volt minden.\u00a0<\/p>\r\n
Sajnos \u00e9n m\u00e1st is l\u00e1tok azokban a dolgokban, amiket elmondanak nekem. L\u00e1tom a lassan de biztosan hanyatl\u00f3 ment\u00e1lis k\u00e9pess\u00e9geket, a roml\u00f3 fizikai \u00e1llapotot \u00e9s a n\u00e9ha m\u00e9g er\u0151s f\u00e9nnyel felragyog\u00f3 tudatot. Sok hasonl\u00f3t l\u00e1ttam m\u00e1r a munk\u00e1m sor\u00e1n, \u00edgy lehet, hogy jobban tudom, mekkora aj\u00e1nd\u00e9k minden nap. \u00c9s mekkora szenved\u00e9s mindenkinek.<\/p>\r\n
Nekem is nagyon neh\u00e9z \u00edgy l\u00e1tnom. Nagyon f\u00e1j, hogy a t\u00e1vols\u00e1g miatt nem lehetek annyit vele, mint amennyit szeretn\u00e9k. F\u00e1j tudnom, hogy el fog menni. De tudom, hogy ez az \u00e9let rendje. Tudom, hogy mindig a marad\u00f3knak nehezebb. Tudom, hogy ha elmondan\u00e1m a l\u00e1nyainak, hogy mit gondolok, nagyon megharagudn\u00e1nak. Tudom, mert a finom c\u00e9lozgat\u00e1saim is kivert\u00e9k n\u00e1luk a biztos\u00edt\u00e9kot. De hiszem, hogy minden \u00fagy van, ahogy lennie kell. Minden okkal t\u00f6rt\u00e9nik, maximum mi nem \u00e9rtj\u00fck az ok\u00e1t.\u00a0<\/p>\r\n
\u00c9rdekes volt a h\u00e9tv\u00e9gi b\u00facs\u00faz\u00e1sunk: kihaszn\u00e1lok minden lehet\u0151s\u00e9get, hogy l\u00e1thassam, pedig tudom, hogy \u0151 m\u00e1r alig van jelen. De a d\u00e9dunok\u00e1i m\u00e9g vissza tudj\u00e1k hozni kicsit. Elmondtam neki, hogy tudom, hogy mennyire menne, \u00e9s meg\u00e9rtem, csak a marad\u00f3knak neh\u00e9z. Erre \u0151 azt mondta, hogy tudja. Az\u00e9rt nem mondja, hogy mennyire menne. L\u00e1tja a l\u00e1ny\u00e1t, aki minden nap megy hozz\u00e1, hogy mennyire nehezen visel minden \u00e1llapotroml\u00e1st. \u00c9s m\u00e9g miatta pr\u00f3b\u00e1l kicsit maradni, mert f\u00e9lti. De m\u00e1r egyre nehezebb.\u00a0<\/span><\/p>\r\n A szob\u00e1ban \u00fclve k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9rz\u00e9s lett \u00farr\u00e1 rajtam: mindent \u00fagy l\u00e1ttam, mint gyerekk\u00e9nt, \u00e9s az a megmagyar\u00e1zhatatlan \u00e9rz\u00e9sem t\u00e1madt, hogy most kell mindent az eml\u00e9kezetembe v\u00e9snem, mert t\u00f6bbet nem fogom l\u00e1tni. Nem tudom, mi volt ez. Nem is gondolkodom rajta,csak tudom\u00e1sul vettem. A t\u00f6bbit pedig, a mama hit\u00e9t tiszteletben tartva, a J\u00f3istenre b\u00edzom. Legyen meg az \u0151 akarata!<\/span><\/p>","type":"rich"}