Csak \u00fclt a kanap\u00e9n, \u00e9s n\u00e9zett maga el\u00e9. Az ut\u00f3bbi id\u0151ben sokat \u00fclt \u00edgy. M\u00e1r nagyon gyeng\u00e9nek \u00e9rezte mag\u00e1t \u00e9s mindent elfelejtett. F\u0151zni is. A ritk\u00e1bban l\u00e1tott csal\u00e1dtagok neveit is. M\u00e1r menne. Nagyon menne.<\/p>\r\n
88 \u00e9v hossz\u00fa id\u0151. Sok minden jutott neki ezid\u0151 alatt; j\u00f3 \u00e9s rossz egyar\u00e1nt. Mindegyik gyermek\u00e9vel volt valami probl\u00e9ma, de mindannyian feln\u0151ttek, csal\u00e1dot alap\u00edtottak. Lehet, hogy nem \u00e9rtett egyet a d\u00f6nt\u00e9seikkel, de t\u00e1mogatta \u0151ket. Mostanra m\u00e1r csak a l\u00e1nyok vannak. A fia elment. Egy \u00e9vvel a f\u00e9rje ut\u00e1n. \u00c9s mindegyik vesztes\u00e9g ut\u00e1n k\u00e9pes volt fel\u00e1llni \u00e9s folytatni. Igaz, hogy nagyon neh\u00e9z volt, sok betegs\u00e9ggel kellett megbirk\u00f3znia, de itt van ma is. De m\u00e1r minek.\u00a0<\/p>\r\n
Esz\u00e9be jut a kiskert, amit m\u00e9g b\u0151 t\u00edz \u00e9ve is gondozott. Ott volt a k\u00f6zelben. A tulajdonos m\u00e9g fel is sz\u00e1ntotta neki minden \u00e9vben, csak csin\u00e1lja. Azt\u00e1n m\u00e1r nem ment. Nem b\u00edrta a hajolgat\u00e1st, kap\u00e1l\u00e1st. Egyre jobban elf\u00e1radt. Abbahagyta.\u00a0<\/span><\/p>\r\n A f\u00e9rje hal\u00e1l\u00e1val kezd\u0151d\u00f6tt. \u0150 \u00e1polta otthon. N\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap alatt az emberb\u0151l, akivel 55 \u00e9vet \u00e9ltek egy\u00fctt csod\u00e1latos h\u00e1zass\u00e1gban, egy roncs lett. Azon ritka pillanataiban, amikor mag\u00e1n\u00e1l volt, elutas\u00edtott mindent. Menni akart. A pelenka \u00e9s a fekv\u00e9s megviselte. Elengedte. Tudta, hogy mindenkinek jobb lesz \u00edgy. De kicsit \u00f3 is belehalt.\u00a0<\/p>\r\n Sok minden \u00e9rdekelte. 70 elm\u00falt, amikor megtanulta kezelni a mobilt. Persze, ezt sem tette oda a f\u00fcl\u00e9hez ugyan\u00fagy, mint a vonalast. De tudta haszn\u00e1lni. A fiatalok biztosan j\u00f3t mosolyogtak rajta, amikor a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban ballonkab\u00e1tban, kend\u0151vel a fej\u00e9n telefon\u00e1lt. De \u0151t nem \u00e9rdekelte. Volt, amiben haladt a korral. Ez azok k\u00f6z\u00e9 tartozott.\u00a0<\/p>\r\n Mindig \u00f6r\u00f6mmel v\u00e1rta az unok\u00e1it, akik tudt\u00e1k, hogy a pici L-alak\u00fa konyha legbels\u0151 sark\u00e1ban az als\u00f3 konyhaszekr\u00e9nyben biztosan tal\u00e1lnak valami finoms\u00e1got. Mert sz\u00edvesen s\u00fct\u00f6tt. Mindig mindenkinek sz\u00edvesen adott, seg\u00edtett. Ez\u00e9rt is viselte nehezen, amikor sz\u00e9pen lassan egyre kevesebb dologra volt k\u00e9pes.\u00a0<\/span><\/p>\r\n Nem mondja, csak nagyon ritk\u00e1n, hogy \"jobb lenne nem lenni\". Tudja, hogy a marad\u00f3knak ez nagyon f\u00e1j. De ezt \u00e9rzi. Szeretne menni.\u00a0<\/span><\/p>","type":"rich"}