A vil\u00e1g egyik legrosszabb \u00e9rz\u00e9se. \u00c9s m\u00e9gis sokan \u00e1t\u00e9lik an\u00e9lk\u00fcl, hogy tenn\u00e9nek ellene.<\/p>\r\n
Az\u00e9rt tartom rosszabbnak, mint az egyed\u00fcll\u00e9t<\/strong>et, mert ezt nem magunk v\u00e1lasztjuk. Egyed\u00fcl lenni n\u00e9ha nagyon j\u00f3, \u00e9s azt gondolom, sz\u00fcks\u00e9ges is ahhoz, hogy a gondolatainkat, \u00e9rz\u00e9seinket k\u00e9pesek legy\u00fcnk rendezni. Saj\u00e1t d\u00f6nt\u00e9s\u00fcnk alapj\u00e1n elvonulunk, hogy egyed\u00fcl legy\u00fcnk (n\u00e9ha csak a wc-re, ha m\u00e1s nincs), de ilyenkor az id\u0151t tartalmasan t\u00f6ltj\u00fck, \u00e1ltal\u00e1ban term\u00e9keny gondolataink vannak, \u00e9s sokszor felt\u00f6lt\u0151dve t\u00e9r\u00fcnk vissza oda, ahonnan kicsit elmenek\u00fclt\u00fcnk.<\/p>\r\n Ezzel szemben a mag\u00e1ny<\/strong> nem egy szabadon v\u00e1lasztott \u00e1llapot. S\u0151t! Gyakran \u00fagy vagyunk a legmag\u00e1nyosabbak, hogy tulajdonk\u00e9ppen nem is vagyunk egyed\u00fcl. K\u00f6r\u00fclvesz a csal\u00e1d, bar\u00e1tok, ismer\u0151s\u00f6k. M\u00e9gis azt \u00e9lj\u00fck meg, hogy senkihez nem fordulhatunk, senki nem \u00e1ll mellett\u00fcnk, senki nem hallgat meg minket. Vagy ha meg is hallgat, nem figyel r\u00e1nk. \u00cdgy hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1ljuk neki elmondani, mi az ami b\u00e1nt, mi az, ami f\u00e1j, amit\u0151l bizonytalannak \u00e9rezz\u00fck magunkat, amit nehezen visel\u00fcnk el. \u00c9s ilyenkor magunkra maradunk az \u00f6sszes f\u00e9lelm\u00fcnkkel \u00e9s k\u00e9ts\u00e9g\u00fcnkkel. \u00c9s nem \u00e9rtj\u00fck: ha itt van mellett\u00fcnk, akkor mi\u00e9rt nincs vel\u00fcnk? Neki nem is sz\u00e1m\u00edt, hogy mi mit \u00e9rz\u00fcnk? Nem sz\u00e1m\u00edt, hogy \u00e9ppen sz\u00e9t fogunk esni \u00e9s ett\u0151l retteg\u00fcnk? Mert persze tudjuk, hogy nem vagyunk egyed\u00fcl, \u00e9s nem is akarjuk, hogy mindenki l\u00e1ssa, hogy mi is a baj. Nem az a c\u00e9l, hogy l\u00e1tv\u00e1nyosan sajn\u00e1ltassuk magunkat. A c\u00e9l az (lenne), hogy seg\u00edts\u00e9get kapjunk, t\u00e1mogat\u00e1s, hogy m\u00e9gsem vagyunk egy sz\u00e1l magunk a vil\u00e1g ellen.<\/p>\r\n Ilyenkor gyakran fordulunk befel\u00e9, \u00e9s keress\u00fck magunkban a hib\u00e1t: biztosan \u00e9n rontottam el valamit, biztosan \u00e9n akarok t\u00fal sokat, biztosan \u00e9n nem \u00e9rtem j\u00f3l a helyzetet, biztosan \u00e9n vagyok telhetetlen<\/em>. \u00c9s sajnos gyakran ezeket a v\u00e1laszokat is kapjuk a k\u00f6rnyezet\u00fcnkt\u0151l, hogy \"j\u00f3 dolgodban azt sem tudod, mit csin\u00e1lj, te meg itt hisztizel \u00e9s nyafogsz<\/em>\". Mert nem l\u00e1tnak , nem akarnak m\u00f6g\u00e9 l\u00e1tni. Mert lehet, hogy ha m\u00e9gis megpr\u00f3b\u00e1ln\u00e1k meg\u00e9rteni a helyzetet, \u0151k is szembes\u00fcln\u00e9nek vele, hogy van igazs\u00e1g abban, amit mondunk. Nem minden van \u00fagy felt\u00e9tlen\u00fcl, ahogy mi \u00e9rezz\u00fck, de igenis, van alapja a dolognak. Csak ezzel nem akarnak szemben\u00e9zni, mert akkor lelkiismeret-furdal\u00e1suk lenne, hogy \u0151k ezt nem vett\u00e9k \u00e9szre. Vagy nem akarj\u00e1k bevallani, hogy nekik is lenn\u00e9nek hasonl\u00f3 ig\u00e9nyeik, de sz\u00e1mukra ez gyenges\u00e9g.<\/p>\r\n Ilyenkor az ember sokszor befel\u00e9 d\u00fch\u00f6ng, s\u00edr (ha megteheti, kifel\u00e9 is), azt\u00e1n sz\u00e9pen elpakolja ezeket az \u00e9rz\u00e9seit j\u00f3 m\u00e9lyre. Mert azt gondolja, hogy t\u00e9nyleg benne van a hiba. De ezzel kevesebb lesz a kapcsolat, mert elveszik bel\u0151le valami: a m\u00e1sikba vetett bizalom egy r\u00e9sze. A hit abban, hogy a m\u00e1sik vel\u00fcnk van, \u00e9s sz\u00e1m\u00edthatunk r\u00e1. Ott maradunk azzal az \u00e9rz\u00e9ssel, hogy \"mi akarunk t\u00fal sokat<\/em>\", vagy azzal, hogy \"\u00fagyis mindent nek\u00fcnk kell megoldani, senkire sem sz\u00e1m\u00edthatunk<\/em>\". Minden ilyen gondolattal egye jobban elhat\u00e1rol\u00f3dunk m\u00e1sokt\u00f3l, egyre jobban bez\u00e1rulunk. A rosszabb a dologban, hogy \u00f6nmagunkt\u00f3l is egyre messzebb ker\u00fcl\u00fcnk, hiszen ezek az \u00e9rz\u00e9sek bel\u0151l\u00fcnk fakadnak. Ha ezeket elnyomjuk, saj\u00e1t magunk egy r\u00e9sz\u00e9t nyomjuk el. \u00c9s k\u00e9s\u0151bb ak\u00e1r egy komolyabb betegs\u00e9g gy\u00f6ker\u00e9v\u00e9 is v\u00e1lhatnak.<\/p>\r\n Nagyon neh\u00e9z ezen v\u00e1ltoztatni, sokszor lehetetlennek t\u0171nik. Seg\u00edthet, ha megpr\u00f3b\u00e1ljuk megbesz\u00e9lni a helyzetet. Els\u0151 k\u00f6rben azzal, akire sz\u00e1m\u00edtan\u00e1nk, aki kiv\u00e1ltja ezeket az \u00e9rz\u00e9seket. Ha nem lehet, akkor valakivel, aki nem felt\u00e9tlen\u00fcl helyesel arra, amit mondunk, de meghallgat, pr\u00f3b\u00e1l meg\u00e9rteni minket, \u00e9s seg\u00edt abban, hogy re\u00e1lisabban l\u00e1ssuk a dolgokat: kicsit pr\u00f3b\u00e1lja lecsiszolni a mi sarkos l\u00e1t\u00e1sm\u00f3dunk \u00e9leit. Gyakran m\u00e1r ennyi is seg\u00edthet abban, hogy ezek az \u00e9rz\u00e9sek ne v\u00e1lasszanak el minket a m\u00e1sokt\u00f3l \u00e9s \u00f6nmagunkt\u00f3l is. Fontos tudnunk \u00e9s elfogadnunk, hogy ezek az \u00e9rz\u00e9sek ugyan\u00fagy hozz\u00e1nk tartoznak, mint a j\u00f3 \u00e9rz\u00e9seink \u00e9s \u00e9lm\u00e9nyeink. Ezekkel vagyunk eg\u00e9szek, ezek seg\u00edtenek jobban megismerni \u00f6nmagunkat \u00e9s ezen kereszt\u00fcl a vil\u00e1got.<\/p>","type":"rich"}