\"Ismerd meg \u00d6nmagad!\"<\/p>\r\n
Sz\u00f3krat\u00e9sz tan\u00e1cs\u00e1t mindenkinek meg kellene fogadnia, aki egy kicsit szeretn\u00e9 jobban meg\u00e9rteni, ami a vil\u00e1gban t\u00f6rt\u00e9nik. <\/p>\r\n
Az el\u0151z\u0151 bejegyz\u00e9sben m\u00e1r \u00edrtam err\u0151l Szepes M\u00e1ria tan\u00edt\u00e1sai kapcs\u00e1n.<\/p>\r\n
\u00d6nmagunk megismer\u00e9se az egyik legnehezebb feladat<\/em> - hangzik az elcs\u00e9pelt mondat. Aki m\u00e9g nem pr\u00f3b\u00e1lta, lehet, hogy csak legyint r\u00e1, aki neki\u00e1llt, az m\u00e1r tudja, hogy val\u00f3ban az. Hiszen mindenkinek vannak j\u00f3 \u00e9s rossz tulajdons\u00e1gai is. De ki szeret szembes\u00fclni az ut\u00f3bbiakkal? Persze, vannak emberek, akik rendszeresen ism\u00e9telgetik \u00f6nn\u00f6n hib\u00e1ikat, de legink\u00e1bb azzal a c\u00e9llal, hogy valaki megc\u00e1folja \u0151ket, \u00e9s megsimogassa az egojukat. Mert az ego nagy \u00far! \u0150 az, aki folyamatosan pr\u00f3b\u00e1l mindig a legjobb k\u00e9pet elhitetni magunkkal, eltakarva hib\u00e1inkat, hi\u00e1nyoss\u00e1gainkat, azokat m\u00e1sokra vet\u00edtve.<\/p>\r\n Ha valakiben valamilyen tulajdons\u00e1got nem b\u00edrunk elviselni, mindig n\u00e9zz\u00fcnk m\u00e9lyen magunkba: val\u00f3j\u00e1ban saj\u00e1t magunkban nem tudjuk elfogadni azt! <\/strong>Ideges\u00edt a m\u00e1sik makacss\u00e1ga? Vajon nem magunk is azok vagyunk? Zavar a m\u00e1sik \u00e1lland\u00f3 panaszkod\u00e1sa? Mi mennyit panaszkodunk? N\u00e9zz\u00fcnk el\u0151sz\u00f6r m\u00e9lyen magunkba!<\/em><\/span> Ha valaki nagyon felbosszant minket, akkor vizsg\u00e1ljuk meg, vajon mi hogy \u00e1llunk azzal a viselked\u00e9sm\u00f3ddal? Nem lehet, hogy az\u00e9rt akadunk ki annyira, mert tulajdonk\u00e9ppen szembes\u00fcl\u00fcnk val\u00f3di \u00f6nmagunkkal?<\/p>\r\n \u00d6nmagunk megismer\u00e9se sz\u00e9p \u00e9s neh\u00e9z. Sz\u00e1mtalan er\u00e9nyt \u00e9s hib\u00e1t felt\u00e1rhatunk magunkban. Ha ezeket k\u00e9pess\u00e9 v\u00e1lunk elfogadni, megtanuljuk m\u00e1sokban is toler\u00e1lni, \u00e9s megsz\u0171nnek a hozz\u00e1juk t\u00e1rsul\u00f3 er\u0151s \u00e9rzelmek. Innen tudjuk, hogy j\u00f3 \u00faton haladunk.<\/p>\r\n Persze, ez a legkev\u00e9sb\u00e9 sem ilyen egyszer\u0171! Mert mindig dolgozni fog az ego, a kis\u00f6rd\u00f6g, hogy mi\u00e9rt magammal dolgozzam, amikor a m\u00e1sik ilyen, olyan meg amolyan. Pr\u00f3b\u00e1lja elterelni a figyelm\u00fcnket, mert f\u00e9l, hogy ha elfogadjuk magunkat \u00fagy, ahogy vagyunk, akkor neki v\u00e9ge lesz. Mert nem lesz sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk r\u00e1, hogy szab\u00e1lyozzon minket. \u00c9s ez \u00edgy is van. De ett\u0151l m\u00e9g nem lesz\u00fcnk kevesebbek, s\u0151t! Kiny\u00edlik sz\u00e1munkra a vil\u00e1g, felfedezz\u00fck annak soksz\u00edn\u0171s\u00e9g\u00e9t \u00e9s sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t. Mert nem korl\u00e1toz minket a kicsinyess\u00e9g, amivel mindenki m\u00e1sban kerest\u00fck a hib\u00e1t. Mert a hib\u00e1t innent\u0151l kezdve az \u00e9let teljesen term\u00e9szetes velej\u00e1r\u00f3j\u00e1nak fogjuk tekinteni.<\/p>\r\n \u00c9s nem akarjuk megv\u00e1ltoztatni a vil\u00e1got, hanem elfogadjuk olyannak, amilyen, \u00e9s megtanuljuk a saj\u00e1t szerep\u00fcnket benne.<\/p>","type":"rich"}