Apák napja

Ránézett a naptárra: május 19-e, Ivó napja. Amióta az eszét tudta, ezen a napon mindig felköszöntötték az apjukat. Ennek is külön története volt. Akkoriban még Magyarországon nem ünnepelték az apákat, amit az ő édesapja igencsak nehezményezett. Jogosan. Így aztán amikor ő még csak pocakban volt, nem csak anyák napja volt náluk, hanem Ivó napját a szülei közösen kinevezték apák napjának. Családi hagyományt teremtettek.

Végiggondolta, mennyi mindent is kapott tőle az eltelt évek alatt. Eszébe jutott a sok lelkifröccs; a szerszámok, amiket megtanult használni lány létére; a vélemények, amik ugyan sokszor csak utólag kerültek elmondásra, de mindig okult belőlük. Még ha ezt néha nehéz is volt bevallani.

Tudta, hogy bármikor kérhet segítséget. Ha apa tud segíteni, biztosan meg is fogja tenni. Csak kérni kell. Mert ezt kőkeményen megtanulta: apja nem gondolatolvasó. Sokáig abban sem volt biztos, hogy szereti-e, büszke-e rá.Évekig azt érezte, hogy soha nem fog tudni megfelelni az elvárásainak. Aztán, ahogy lassan elkezdett felnőni, észrevette a nézéseket, a szemek sarkában megbújó mosolyt, összevillanó tekinteteikből a büszkeséget, és rájött, hogy mindig is szerette. A maga módján, de nagyon és soha el nem múlóan.

Amit tőle tanult, nem csak a hétköznapokban, de a munkájában is nagy segítség volt. Két fontos dolog, ami a mai napi meghatározza a viselkedését: a “lépj ki önmagadból” és a “nézd meg más szemszögből”.
Az első abban segített, hogy képes legyen sok mindent higgadtabban hideg fejjel végiggondolni, mert a kilépéssel “otthagyta” az érzéseit is. A több szemszögből megvizsgált dolgok pedig számtalan meg egy megoldhatatlannak tűnő helyzetben kisegítették. Akár arról volt szó, hogy a másik nézőpontját is vegye figyelembe, akár arról, hogy egy adott problémát új nézőpontba helyezve hirtelen képes legyen megtalálni a lehetséges problémát. Vagy segítsen másnak, hogy képes legyen erre. És arra is rájött, hogy a kettő mennyire nem független egymástól.

Az utolsó otthoni ebédre gondolva eszébe jutott, hogy gyerekként ő is ugyanúgy ült félig a pad támláján, félig pedig apja hátán, mint ahogy a lánya csinálta a saját apjával. A férfival, aki sok szempontból teljesen más, mint az apja, mégis nagyon sok mindenben hasonlítanak. Hálás volt azért, hogy életének első két legfontosabb férfija ilyen jól megérti egymást, és tudta, hogy a harmadik generációs kis pasi, a fia, ugyanilyen jól érzi magát velük. “Szép kis triumvirátus” – mosolyodott el.

Ezzel a huncut mosollyal vette a kezébe a telefonját, és megírta az sms-t tudván, hogy még aznap úgyis találkoznak: “Boldog Apák napját kíván a fiatalabbik sárkány és a kis fiókák!”