Csak ül a vonaton , és nézi az elsuhanó tájat. Gondolatai kétségbeesetten forognak a napja körül. Nem érti, miért viselkedett így.
Többszörös egyeztetés, mégis elhalasztott találkozó, éjszakákba nyúló beszélgetések a világhálón keresztül, míg végre ismét szemtől szemben állhattak egymással. Mindenről beszéltek, ismerték szinte a másik gondolatát is. És mégis: nem 3, hanem 333 lépés távolságot tartottak egymástól. Úgy érezte kölcsönösen. Csak azt nem tudta eldönteni, hogy a másiknál ez tudatos döntés volt, vagy csak reakció az ő viselkedésére. Amire nem talált magyarázatot. Mintha megijedt volna.
Beszélgetéseik során rájöttek, hogy a köztük lévő szál a világon a legtisztább szeretet. Nem szennyezte a birtoklás, a vágy. A férfi ezt nagyon jól ismerte, hiszen különleges emberekkel kötötte már össze ez a szál. A nő viszont megijedt. Félt, hogy mi lesz, ha ez nem maradhat így. Hiszen eddig csak azt tapasztalta, hogy ez nem létezik. Mert volt már jó néhány férfi ismerőse, akivel kapcsolatban ezt gondolta, de valahogy mindig csak a szex lett a beszélgetések vége. Ilyenkor általában lépett, vállalva, hogy a másik megsértődik. Ő nem ezt kommunikálta, nem ezt akarta. De eddig úgy tűnt, férfi és nő között nem lehet tiszta szeretet.
Erre most, hogy találkozik valakivel, aki ezzel a mindent átölelő szeretettel éli az életét, megijed, és elbújik. Különös volt számára, hogy a férfival való beszélgetéseik során nem a férfibe lett szerelmes, hanem a férje iránti érzései mélyültek el. Aki hasonló módon lépett be az életébe azzal a különbséggel, hogy ő akkor már egy rossz házasságban élt. A mostani férje mellett révbe ért, megtalálta azt a biztonságot, amire mindig is vágyott.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: