És íme, eljött az utolsó adventi vasárnap. Meggyújtjuk a negyedik gyertyát, ami a hagyományok szerint ismét lila színű. A szeretetet szimbolizálja, és Keresztelő Szent Jánost kötik hozzá, aki hirdette a Megváltó eljövetelét.
Az angyalok közül ezen a vasárnapon egy lila ruhás angyal száll le a földre sok kis angyallal együtt, hogy a tiszta szívű embereknek énekeljenek hirdetve a békét és az újjászületést.
Akármelyik történet is áll hozzánk közelebb, az eltelt hetekben remélhetőleg megpróbáltunk kicsit magunkba nézni, a kapcsolatainkon javítani, önmagunkkal szemben őszintébbnek lenni.
Az üzletekben most indul a legnagyobb hajrá (kivéve idén, 2017-ben, mert a negyedik vasárnap 24-ére esik :)). Sokan most próbálják beszerezni a vágyott ajándékokat, hogy megmutassák, mennyire fontos nekik a másik. De valóban az ajándékkal tudjuk ezt megmutatni? Nincs rá jobb mód? Csak a minél nagyobb, drágább, csillogóbb, stb. ajándék a jó?
Az idei évben sok mindent megtanultam. Leginkább elfogadni és elengedni. Rájöttem arra, hogy sokkal többet jelent a nyugodtan, játékkal, mesével, beszélgetéssel vagy csak összebújással töltött idő a méregdrága tárgyaknál. Gyakran ezekre a tárgyakra nincs is szüksége a megajándékozottnak. Csak magunkat próbáljuk megnyugtatni vele, a háborgó lelkiismeretünket csitítgatjuk, hogy “megvettük a gyereknek, amit annyira szeretett volna”, miközben pontosan tudjuk, hogy valójában ránk lenne szüksége. De ez csak egy kiragadott példa.
Próbáljunk meg idén karácsonykor mi magunk lenni az ajándék! A szeretetünk, a törődésünk, az odafigyelésünk sokkal többet ér, mint a legújabb telefon vagy a legnagyobb babaház. Legyünk együtt, figyeljünk oda egymásra, és próbáljuk azt adni, amit a másik kapni szeretne. Mert az nem biztos, hogy az, amire mi vágyunk.
Nézzünk friss szemmel szeretteinkre, lássuk meg, mi lakik a szívük mélyén!
Békés, boldog ünnepet kívánok mindannyiunknak!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: