– Hol van?
– Ki?
– Aki velem volt.
– A másik nemű?
– Igen! Hol van?
– Odaát. Miért érdekel?
– Ne bántsátok!
– Miért olyan fontos neked?
– Mert szeretem.
– Szereted?
– Igen!
– Az meg mit jelent?
– Az egy érzés, egy érzelem. Nálatok nincsenek érzelmek?
– Azok mik?
– Olyan dolgok, amiket itt bent éreztek. Amikor szeretek valakit, mindig vele szeretnék lenni. Folyamatosan mellette.
– De miért?
– Mert aggódom érte és féltem őt. És mert ha igazán szeretek valakit, akkor ő a „másik felem”.
– Ezt hogy érted?
– Nálunk két fél alkot egy egészet. Ha két ember szereti egymást, akkor úgy érzik, hogy ők két fél és együtt alkotják az egészet. Csak akkor tudnak békében és harmóniában élni, ha egésznek érzik magukat.
– Ezek szerint minden emberi lény csak egy fél?
– Bizonyos szempontból mondhatjuk így is. Mindenkinek van egy párja, akivel együtt alkotnak egészet. De sajnos nem minden ember találja meg azt a bizonyos másikat.
– Miért?
– Mert nem lehet tudni, hogy az a másik hol él, a föld melyik részén.
– És mi van azokkal, akik nem találják meg a párjukat? Egyedül maradnak örökre?
– Lehet. De az is lehet, hogy leélik az életüket egy olyan emberrel, aki nem a másik felük, de kölcsönös megegyezés alapján nyugodtan élnek egymás mellett.
– És ez miért jó? Miért nem keresik meg az igazi párjukat?
– Azért nem keresik meg, mert nincs rá lehetőségük, és azért jó, mert mégsem kell teljesen egyedül leélni az életüket. Tudod, mi emberek többnyire nem szeretünk egész életünkben egyedül lenni.
– Azt hiszem, kezdem érteni. A másik a te párod?
– Igen.
– Honnan tudod ilyen biztosan?
– Érzem.
– Honnan?
– Ha nincs velem, olyankor rosszul érzem magam. Nincs kedvem semmit sem csinálni, legszívesebben egész nap csak ülnék egy csendes sarokban és sírnék.
– Miért?
– Mert rettenetesen tud hiányozni. Olyan érzés, mintha a testem egyik fele megbénult volna.
– Miért? Ő nem a tested másik fele?
– Nem. Ő a lelkem másik fele.
– Mi az a „lelkem”?
– A lélek, az minden emberben van. Ez az a valami, amit a tudósok sem tudnak meg-magyarázni. Ez az, ami az embert emberré teszi. Illetve ennek az a része, ami a másik ember felé irányuló érzelmeket kimutatja.
– És miért nem lehet megmagyarázni?
– Mert nem kézzel fogható, fizikailag nem mérhető.
– És ez kell nektek?
– Igen! Persze! Enélkül az emberek érzelmek nélküli robotok lennének! Ennek a segítségével tudunk barátságokat, szerelmeket kialakítani, a szüleinket, a rokonainkat szeretni, és ami azért kevésbé jó dolog, ez az, ami a gyűlöletet is megtanítja.
– Mi az a gyűlölet?
– Az is egy érzés, mint a szeretet, csak nagyon rossz érzés.
– Miért?
– Mert ha gyűlölünk valakit, akkor annak nagyon könnyen ártunk. A gyűlölet miatt van a sok háború. Ha ez nem lenne, könnyebben lehetne béke a földön.
– De miért nem irtjátok ki, ha ilyen rossz?
– Mert nem lehet. Valahol mélyen benne gyökerezik a lelkünkben.
– Akkor ki kell irtani a lelket is.
– De ha a lelket kiirtjuk, azzal eltűnik egy csomó jó dolog is. Én azt hiszem, az emberekben több a jó, mint a rossz. De sajnos, ha a rossz előjön, erősebb a jónál, és sokkal drasztikusabb is.
– Akkor mit akartok csinálni?
– Fel kellene nőnünk annyira, hogy kezelni tudjuk a bennünk lakó rosszat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: