Sok emberben felmerül a kérdés, hogy mi is az a lélek. És azt hiszem, mindenkinek van róla saját elképzelése. Ez így is van jól.
Mert hiszem, hogy mindenki úgy gondolkodik a lélekről, ahogy az az ő állapotának megfelel. Van, aki megelégszik a vallások lélekképével; van, aki az ezoterikus tanítások soha meg nem haló, mindig újjászülető és fejlődő lélekképét tudja magáénak érezni; van, akinek a keleti tanítások által megfogalmazott lélek fogalma felel meg. Mindegyik fogalom élő, jó és bárki által elfogadható. A hangsúly itt van: ELFOGADÁS.
Mert nem lehet senkire sem ráerőltetni, hogy melyik az “igazi”. Mindannyian más-más lelki fejlettségi szinten vagyunk, így ami az egyik számára egyértelmű, azt a másik még nem biztos, hogy be tudja fogadni. Ne akarjuk senkire sem ráerőltetni a mi hozzáállásunkat! Inkább próbáljuk meg megérteni, hogy a másik miért, mi alapján gondolja, amit gondol. Sok feszültségtől megkímélhetjük magunkat és másokat is.
Azt hiszem, még olyanok is vannak, akik kételkednek a lélek létezésében. Hagyjuk meg őket ebben a hitben. Ha nem nyitottak az általunk megfogalmazott dolgokra, akkor még nem értek meg arra, hogy azokat befogadják. De ez nem baj.
Senki helyett nem harcolhatjuk végig, ami az ő feladata. Támogathatjuk, utat mutathatunk. Azonban azt is csak akkor, ha erre nyitottá válik.
Számomra a Lélek a teljesen természetes részem, mely halhatatlan. Ősi tudást hordoz magával, amit vagy képes vagyok felhasználni, vagy továbbra is rejtve marad előttem. A Lélek a nagy egész része, mindenben jelen van, és minden általa jelenik meg.
Hiszem, hogy idővel mindenki képessé válik a Lélekben rejtőző erők felismerésére és használatára. Mindenki a saját ütemében, a fejlődése folyamán.
Ha bízunk magunkban és odafigyelünk a – külső és belső – környezetünkből jövő jelzésekre, egyre több dolgot fogunk tudni megérteni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: